2023. szeptember 29. 05:26 - TaWa

Floriográfia, azaz a virágok titokzatos nyelve...

     Nemrég magával ragadott a szigorú erkölcséről híres viktoriánus kor titokzatos virágnyelve, a floriográfia. Az emberek már a középkorban is használták a szirmokat az érzéseik kifejezésére, ám a floriográfia a tizenkilencedik századi Angliában érte virágkorát. Az akkori szokások és etikett szabályok már szinte tiltották a flörtölést, olykor a kíváncsiskodást és a beszélgetést is. Ekkor, s ezért bontott szirmokat a floriográfia...
     Szimbolikus jelentése kapcsán talán a vörös színű rózsa a legismertebb, hiszen ösztönösen a romantikához és a szerelemhez társítjuk. Na de mi a helyzet természet más szépségeivel? Az orgona, a tulipán, a bazsarózsa, a szegfű, a boglárka… Na és a szerelemhez társított rózsa más színekben pompázva vajon szintúgy a romantikához fűződik? Úgy döntöttem, ha már elmerültem a floriográfia rejtelmeiben, akkor eddig összegyűjtött ismereteimet használva egy kicsit nektek is mesélek róla…
     A romantikához és az udvarláshoz fűződően a virágok nyelve a mindennapi kommunikáció részévé vált. Ezen a nyelven meglehetősen nehéz volt társalogni, ha a felek egyike nem értette azt. Az üzenet tartalma függött a virág fajtájától, színétől, frissességétől, szárának hosszától, leveleinek számától, de még attól is, hogy más fajtájú virágok is kerültek e a csokorba. Az sem volt mindegy, hogy a virág már szirmokat bontott e vagy még zsenge bimbó, ahogyan az sem, hogy szalaggal díszítve vagy cserépbe ültetve adták. A félreértések elkerülése végett a tizenkilencedik század floriográfiai szakemberei szótárakat készítettek a dekódoláshoz…
     A floriográfia ott rejlik az irodalomban és a művészetben is, de még a brit királyi család esküvői szertartásaiban is. A tizenkilencedik században uralkodó Viktória királynő gyakran töltötte idejét az Osborne-ház kertjében, amelyet mirtuszcserjék ékesítettek. Őfensége 1840-ben lépett frigyre és a menyasszonyi csokrát ezen cserjék virágzó ágacskái díszítették. A mirtuszt virágait még Kate Middleton hercegné csokrában is láthattuk, hiszen hagyománnyá vált, hogy királyi sarj csak úgy házasodhat, ha a menyasszonyi csokrot a mirtusz virágai teszik teljessé. A mirtusz a szerelmet szimbolizálja…
     A körömvirág a gyász szimbóluma, nem véletlenül vált azzá. Ezt a sárgás színezetű virágot főként gyógynövényként ismerjük. Gyulladcsökkentő és enyhíti az izomfájdalmakat, kenőcsként használják rovarcsípésekre és száraz bőrre is, míg a forrázata teaként a lázat is csillapítja. Szirmaiból illatos szappan is készül, amely a bőr pirosságát és érzékenységét enyhíti. Azonban tudomásom szerint ez a virág nem csupán azért vált a gyász szimbólumává, mert gyógyítja a sebeket… Amikor beköszönt az éj és közelednek az esőfelhők a körömvirág nem nyílik ki, szirmai befelé fordulnak. Majd hajnalban és az azt követő reggelen amikor a zápor már messze jár és a körömvirág kinyílik a napkeltében annak szirmai nedvesek a friss harmattól. Azok a harmatcseppek a körömvirág könnyei…
     Az olíva, másvéven az olajfa a békét szimbolizálja. Talán már mindnyájan hallottátok a Bibliában szereplő Noé bárkájának történetét. Aszerint Isten szomorkodott, hiszen az általa teremtett emberek szíve tele volt gonoszsággal, ezért úgy döntött, hogy megtisztítja a Földet. Isten Noét is látta, aki nem volt romlott. Igazán becsületes ember volt, jó férj és jó apa, ezért Isten úgy döntött, őt és a családját megkíméli. Noéhoz paranccsal szólt, miszerint építsen egy bárkát, majd a bolgyó összes állatából vigyen magával egy párat. Később az özönvíz mindent elmosott, hegyeket és völgyeket is. Csupán azok a szárazföldi élőlények élték túl a veszedelmet, amelyek a bárkán voltak. Noé, a családja és az állatok. Hosszú hónapok múltán a férfi egy galambot engedett útjára, amely egy olajfa ágacskával tért vissza hozzá Noé tudtára adva, hogy a szárazföld – és a béke – már nincs messze…
     A nefelejcs virágaihoz is sok történet kötődik. Egy német monda szerint egy lovag életét vesztette, miközben aprócska kék virágokat szedett kedvesének egy folyó partján sétálva. A páncéljának súlya okozta a vesztét, amiatt fulladt a folyóba, miután az áramlat magával sodorta. Halála előtt a partra dobta kedvesének a virágokat és az utolsó pillanatban azt kiáltotta neki, „Ne felejts!”. Egy másik monda szerint amikor Isten minden virágnak nevet adott egy aprócska kék virág a lábai előtt azt suttogta, „Velem mi lesz?”. Válaszul Isten lehajolt hozzá, kezébe vette a növényt, amelyről kis híján megfeledkezett és mosolyogva így szólt, „Egyszer már elfelejtettelek, többé nem felejtelek”. A nefelejcs virágai kapcsán persze más történeteket is hallani, mint például azt, hogy a virágok ezt kiáltották Ádámnak és Évának amikor elhagyták az Éden kertjét…
     Az egyik személyes kedvencem a gyöngyvirág. Egy csokor gyöngyvirág nem csupán kedvesség volt a viktoriánus korban. A gyöngyvirágok száma az órák, míg az azokat körülölelő akáclevelek a napok számát jelölte. Például ha a kapott csokorban tizenkilenc gyöngyvirág és egy akáclevél volt az azt jelentette, hogy a küldő a találkozót aznap kora este tizenkilenc órára kéri. Hét szál gyöngyvirág és két akáclevél másnap reggeli találkozóra invitált…
     A floriográfia rengeteg virág titkát őrzi. A százszorszépek ártatlanságát, a jácintok bánatát, az angyalgyökerek inspirációját, a nárciszok önimádatát és a lóherék szerencséjét is. A vörös rózsa a szerelmet tükrözi, míg a citromsárga rózsa a féltékenységet és a hűtlenséget, a fehér rózsa az alázatot és a tiszteletet, a rózsabimbó a fiatalságot. A pongyola pitypang (Másnéven gyermekláncfű) is közismert szépsége a természetnek, a szöszös magjainak elfújásában a gyerekek örömüket lelik és úgy tartják, hogy ekkor kívánhatunk valamit. A pipacsok a Holtak Földjén nyílnak, ahol elődeink örök álomra szenderültek, míg a mérgező nadragulya a csendet szimbolizálta, hiszen annak mérge halált és örök csendességet hozott…
     Napjainkban anyák napján az orgona mézes illatát viszi a májusi szél, halottak napján sokszor krizantémmel és árvácskával látogatunk el elhunyt szeretteinkhez, Karácsony környékén általában a fagyöngy és a magyal jut először az eszünkbe, míg a Húsvét közeledtével a barkáé és az aranyesőé a szerep…
     Bár a floriográfia egykor a mindennapok részét képezte, az idő múlásával sok virág jelentése feledésbe merült. Manapság nárciszt ajándékozni szép gesztus, míg a tizenkilencedik században azt közölte, hogy az illető nárcisztikus és beképzelt. Szerencsére, ismétlem szerencsére a négylevelű lóhere jelentése nem veszett oda…
     Van olyan virág, amely valamiért különösen kedves a szíveteknek?
352805376_218443214389542_3702724862541424311_n.jpg
Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://tawaoldala.blog.hu/api/trackback/id/tr4318220709

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása